A számítógépes hálózat megértéséhez némi alapismeretre van szükség. Ez a cikk bemutatja az alapokat, amelyek segítenek az úton.
Lépések
1. lépés. Értse meg, hogy miből áll egy számítógépes hálózat
Ez egy hardvereszköz, amely fizikailag vagy logikailag össze van kötve, hogy lehetővé tegye számukra az információcserét. Az első hálózatok az időmegosztó hálózatok voltak, amelyek nagygépeket és csatolt terminálokat használtak. Ilyen környezeteket valósított meg mind az IBM rendszerhálózati architektúrája (SNA), mind a digitális hálózati architektúra.
2. lépés. Ismerje meg a LAN -okat
- A helyi hálózatok (LAN-ok) a PC forradalma körül alakultak ki. A LAN -ok lehetővé tették, hogy egy viszonylag kis földrajzi területen több felhasználó cserélhessen fájlokat és üzeneteket, valamint hozzáférhessen a megosztott erőforrásokhoz, például fájlszerverekhez és nyomtatókhoz.
- A nagy kiterjedésű hálózatok (WAN-k) összekapcsolják a LAN-okat a földrajzilag szétszórt felhasználókkal, hogy kapcsolatot teremtsenek. A LAN -ok csatlakoztatására használt technológiák közül néhány a T1, T3, ATM, ISDN, ADSL, Frame Relay, rádióhivatkozások és mások. Minden nap új módszerek jelennek meg a szétszórt LAN -ok csatlakoztatására.
- A nagy sebességű LAN-ok és a kapcsolt hálózatok széles körben elterjedtek, elsősorban azért, mert nagyon nagy sebességgel működnek, és támogatják az olyan nagy sávszélességű alkalmazásokat, mint a multimédia és a videokonferencia.
3. Ismerje meg a számítógépes hálózatok különböző előnyeit
Ezeket az összeköttetés és az erőforrások megosztása kategóriába sorolhatjuk. A csatlakoztathatóság lehetővé teszi a felhasználók számára, hogy hatékonyabban kommunikáljanak egymással. A hardveres és szoftveres erőforrások megosztása lehetővé teszi ezen erőforrások jobb kihasználását, például egy színes nyomtatót.
4. lépés. Tekintsük a hátrányokat
A többi eszközhöz hasonlóan a hálózatoknak is megvannak a maguk hátrányai, mint például a vírusos támadások és a spam, amelyek hozzáadódnak a hardver-, szoftver- és felügyeleti költségekhez a hálózat létrehozásához és fenntartásához.
5. lépés. Ismerje meg a hálózati modelleket
- Az OSI modell - A hálózati modellek segítenek megérteni a hálózati szolgáltatást nyújtó összetevők különböző funkcióit. A nyílt rendszer összekapcsolási referenciamodell az egyik ilyen modell. Az OSI modell leírja, hogy az egyik számítógépen futó szoftveralkalmazásokból származó információk hogyan mozognak a hálózati adathordozón keresztül egy másik számítógép szoftver alkalmazásába. Az OSI referenciamodell egy koncepcionális modell, amely hét rétegből áll, amelyek mindegyike meghatározott hálózati funkciókat határoz meg.
- 7. réteg - Alkalmazásréteg: Az alkalmazásréteg a végfelhasználóhoz legközelebb eső OSI -réteg, ami azt jelenti, hogy mind az OSI -alkalmazásréteg, mind a felhasználó közvetlenül interakcióba lép a szoftveralkalmazással. Ez a réteg kölcsönhatásba lép a kommunikációs összetevőt megvalósító szoftveralkalmazásokkal. Az ilyen alkalmazási programok kívül esnek az OSI modell hatókörén. Az alkalmazásréteg funkciói jellemzően a kommunikációs partnerek azonosítását, az erőforrások elérhetőségének meghatározását és a kommunikáció szinkronizálását foglalják magukban. Az alkalmazási réteg megvalósításai például a Telnet, a Hypertext Transfer Protocol (HTTP), a File Transfer Protocol (FTP), az NFS és az Simple Mail Transfer Protocol (SMTP).
- 6. réteg - prezentációs réteg: A prezentációs réteg számos kódolási és konverziós funkciót biztosít, amelyeket az alkalmazásréteg adataira alkalmaznak. Ezek a funkciók biztosítják, hogy az egyik rendszer alkalmazásrétegéből küldött információk egy másik rendszer alkalmazásrétege számára is olvashatók legyenek. Néhány példa a bemutatási réteg kódolására és konvertálására a közös adatábrázolási formátumok, a karakterábrázolási formátumok átalakítása, az általános adattömörítési sémák és az általános adat titkosítási sémák, például a hálózati fájlrendszer (NFS) által használt külső adatábrázolás (XDR).
- 5. réteg - munkamenetréteg: A munkamenetréteg létrehozza, kezeli és befejezi a kommunikációs munkameneteket. A kommunikációs munkamenetek szolgáltatáskérésekből és szolgáltatásválaszokból állnak, amelyek különböző hálózati eszközökön található alkalmazások között fordulnak elő. Ezeket a kéréseket és válaszokat a munkamenetrétegen végrehajtott protokollok koordinálják. A munkamenetréteg -protokollok például a NetBIOS, a PPTP, az RPC és az SSH stb.
- 4. réteg - szállítási réteg: A szállítási réteg elfogadja a munkamenetréteg adatait, és szegmentálja az adatokat a hálózaton keresztüli szállításhoz. Általában a szállítási réteg felelős azért, hogy az adatok hibamentesen és a megfelelő sorrendben kerüljenek szállításra. Az áramlásszabályozás általában a szállítási rétegen történik. A Transmission Control Protocol (TCP) és a User Datagram Protocol (UDP) népszerű szállítási réteg protokollok.
- 3. réteg - Hálózati réteg: A hálózati réteg határozza meg a hálózati címet, amely eltér a MAC -címtől. Néhány hálózati réteg megvalósítás, például az Internet Protocol (IP) úgy határozza meg a hálózati címeket, hogy az útvonalválasztás szisztematikusan meghatározható legyen, ha összehasonlítja a forráshálózati címet a célhálózati címmel, és alkalmazza az alhálózati maszkot. Mivel ez a réteg határozza meg a logikai hálózati elrendezést, az útválasztók ezt a réteget használhatják a csomagok továbbításának meghatározására. Emiatt a hálózatok közötti tervezési és konfigurációs munkák nagy része a 3. rétegben, a hálózati rétegben történik. Az Internet Protocol (IP) és a kapcsolódó protokollok, mint az ICMP, BGP stb. Általánosan használt 3. rétegű protokollok.
- 2. réteg - Adatkapcsolati réteg: Az adatkapcsolati réteg megbízható adatátvitelt biztosít egy fizikai hálózati kapcsolaton keresztül. A különböző adatkapcsolati réteg specifikációk különböző hálózati és protokoll -jellemzőket határoznak meg, beleértve a fizikai címzést, a hálózati topológiát, a hibajelzést, a keretek sorrendjét és az áramlásszabályozást. A fizikai címzés (a hálózati címzéssel ellentétben) határozza meg, hogyan kell az eszközöket megszólítani az adatkapcsolati rétegen. Az aszinkron átviteli mód (ATM) és a pont-pont protokoll (PPP) a 2. réteg protokolljainak gyakori példái.
- 1. réteg - Fizikai réteg: A fizikai réteg meghatározza a kommunikáló hálózati rendszerek közötti fizikai kapcsolat aktiválására, fenntartására és deaktiválására vonatkozó elektromos, mechanikai, eljárási és funkcionális előírásokat. A fizikai réteg specifikációi olyan jellemzőket határoznak meg, mint a feszültségszintek, a feszültségváltozások időzítése, a fizikai adatsebesség, a maximális átviteli távolságok és a fizikai csatlakozók. A népszerű fizikai réteg protokollok közé tartozik az RS232, X.21, Firewire és SONET.
6. lépés: Ismerje meg az OSI rétegek jellemzőit
Az OSI referenciamodell hét rétege két kategóriába sorolható: felső és alsó rétegek.
- Az OSI modell felső rétegei az alkalmazások problémáival foglalkoznak, és általában csak szoftveresen valósulnak meg. A legmagasabb réteg, az alkalmazásréteg áll a legközelebb a végfelhasználóhoz. Mind a felhasználók, mind az alkalmazásréteg -folyamatok kölcsönhatásba lépnek a kommunikációs összetevőt tartalmazó szoftveralkalmazásokkal. A felső réteg kifejezés néha az OSI modell másik rétege fölötti bármely rétegre vonatkozik.
- Az OSI modell alsó rétegei kezelik az adatátviteli problémákat. A fizikai réteg és az adatkapcsolati réteg részben hardverben és szoftverben valósul meg. A legalsó réteg, a fizikai réteg, a legközelebb van a fizikai hálózati közeghez (például a hálózati kábelezéshez), és felelős az információ tényleges elhelyezéséért az adathordozón.
7. lépés: Az OSI modellrétegek közötti kölcsönhatás megértése
Az OSI modell adott rétege általában három másik OSI réteggel kommunikál: közvetlenül a felette lévő réteggel, közvetlenül alatta lévő réteggel és más hálózati számítógépes rendszerek társrétegével. Az A rendszer adatkapcsolati rétege például kommunikál az A rendszer hálózati rétegével, az A rendszer fizikai rétegével és a B rendszer adatkapcsolati rétegével.
8. lépés: Ismerje meg az OSI Layer Services szolgáltatást
Az egyik OSI réteg kommunikál egy másik réteggel, hogy kihasználja a második réteg által nyújtott szolgáltatásokat. A szomszédos rétegek által nyújtott szolgáltatások segítenek egy adott OSI rétegben kommunikálni más számítógépes rendszerek társrétegével. A rétegszolgáltatásoknak három alapeleme van: a szolgáltatás felhasználója, a szolgáltató és a szolgáltatás -hozzáférési pont (SAP). Ebben az összefüggésben a szolgáltatás felhasználója az OSI réteg, amely szolgáltatásokat kér egy szomszédos OSI rétegtől. A szolgáltató az OSI réteg, amely szolgáltatásokat nyújt a szolgáltatás felhasználóinak. Az OSI rétegek több szolgáltatást is nyújthatnak a felhasználóknak. Az SAP egy olyan fogalmi hely, ahol az egyik OSI réteg kérheti egy másik OSI réteg szolgáltatásait.
